Riport egyesületünk elnökével
Talán csak természetvédő körökben ismert a Sajóhídvégi Átmeneti Madármenhely, amely családi tradíció nyomán kelt életre és jelenleg Alsódobszán, Bereczky Attila Szilveszter otthonában működik tovább.
– Édesapám, Bereczky István mintegy 22 éven keresztül a Tiszatáj Környezet- és Természetvédelmi Közalapítvány segítségével működtette Sajóhídvégen a madármenhelyet, melyet annak idején a Bükki Nemzeti Park engedélyezett és támogatott. Sajnos tavaly elhunyt, és mivel az évek alatt sokat segítettem neki a mentésben, hozzám kerültek a madarak Alsódobszára, az otthoni röpdéimbe, így most már én viszem tovább családommal a kezdeményezést.
A Bereczky család madarak iránti szeretete apukám solymász múltjával indult. Ragadozó madarakat nevelt, és szakértelme miatt sokan megkeresték sérült, elárvult vadmadarakkal, ezért hivatásának érezte a menhelyet is. Úgy gondolta, hogyha az otthonában már úgyis van egy-két állat, a többinek is jut ennivaló, gondoskodás – osztotta meg velünk Bereczky Attila Szilveszter.
Nem minden kisállat árva
– Persze előfordul, hogy emlősökkel, őzikékkel és kis vaddisznókkal is megtalálnak – gyakran tévesen – bennünket – folytatta. – Átmenetileg őket is ellátjuk, de hosszabb itt tartózkodásukat nem tudjuk vállalni. Különösen azért, mert a legtöbb esetben tudatlanságból szakítják el a már félig önálló, nem pedig árva kisállatokat az anyjuktól. Bár ilyen a rigókkal és baglyokkal is előfordul, amelyek amint képesek repülni, elhagyják a fészket, de egy ideig még igényt tartanak az anyai gondoskodásra is. A leggyakoribb indokolt ok, amiért bekerülnek hozzánk a madarak, az áramütés vagy baleset. Gyógyulásuk után kilencven százalékukat sikeresen vissza tudjuk integrálni természetes környezetükbe, amiről a madárgyűrűzések alkalmával gyakran kapunk pozitív visszajelzést.
– Ahogy az intézménynévben is szerepel, mi átmeneti segítséget tudunk nyújtani a sérült, beteg madaraknak, elárvult fiókáknak. Ez azt jelenti, hogy egy héttől körülbelül néhány hónapos tartózkodási ideig lakik nálunk évente nagyjából harminc vadmadár. Amint egészségesen szabadon engedhető és röpképessé válik az állat, visszaengedjük a természetbe. Sok esetben a helyi általános iskolásokkal, óvodásokkal is megismertetjük a hozzánk kerülő állatokat.
A kisebb sérüléseket helyben kezeljük elsősegélynyújtással, ehhez rendelkezem is gyakorlattal és állategészségügyi végzettséggel. Ha komolyabb a baj, állatorvoshoz, a Hortobágyi Madárkórházba vagy Budapestre szállítjuk tovább a kis betegeinket. Kiszállást a bejelentések után csak indokolt esetben tudunk vállalni. Egyrészt, mert teljes állás mellett, gyakran munkaidőben is végzem ezt a tevékenységet, másrészt pedig, mert sokszor védett állatokról van szó és az esetről kötelesek vagyunk értesíteni a természetvédelmi őrszolgálatot – magyarázta.
Egyelőre az Alsódobszai Hernád-menti Természetvédelmi Kulturális és Sport Egyesület saját forrásaiból tud csak gazdálkodni a családi menhely.
Saját telephelyet szeretnének
– Jövőbeli terveink között szerepel egy befogadóépület kialakítása. Jelenleg kizárólag az egy százalékokból és az egyesületi tagdíjakból tartjuk fönn magunkat, de kapunk támogatást a Tiszatáj Közalapítványtól is. A legnagyobb segítség számunkra, hogy a környező nemzeti parkokkal, állatkertekkel, menhelyekkel és madárkórházakkal jó kapcsolatot ápolunk, köztük például a Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatparkkal és a Szegedi Vadasparkkal, ahol állataink gyakran állandó otthonra lelnek – zárta a beszélgetést a madarak gyámja. DA
A teljes cikk elérhető az alábbi linken:
