Napfényes-szeles áprilisi délelőttön immár második alkalommal gyülekezett egy nem túl nagy, de annál lelkesebb közönség Szentistvánbaksa barátságos könyvtárában a Költészet Napja megünneplésére. Nem nagynevű előadók fellépését vártuk, mindannyian saját lelkünkhöz közelálló költeményeket, gyerekkorunk majd’ elfelejtett verssorait mormoltuk, dúdoltuk először magunkban, aztán az ismerős hallgatóság előtt. Kötetlenül, spontán alakult a program. Zenetanár barátunk , Bereczky Ágnes kíséretével és közreműködésével megzenésített verseket énekeltünk: az ünnepnek aktualitást adó József Attila:
Születésnapomra és Nagy László: Ki viszi át a szerelmet című verseit szívesen hallgatták az egybegyűltek, és a tavalyihoz hasonlóan felszabadultan imádtuk a Nagy László megénekelte tücsökhegedűt. Ezután előbb kissé lámpalázasan, akadozva, majd egyre gördülékenyebben követték egymást a „fellépők”. Hallottunk klasszikus Petőfi, Vörösmarty, Ady-költeményeket, gyermekkorunk kútjából elővarázsolódott, rég elfeledettnek hitt emlékeket, határon túli költőink megható sorait. A költői paletta és az előadók sokszínűsége különösen izgalmassá tette a délelőttöt. Elhangzott elgondolkodtató és spontán beszélgetést kiváltó saját szerzemény is, melynek apropóján eszmét cseréltünk a múlthoz való viszonyunkról, mai közállapotainkról és a külső-belső rendetlenség, a részvétlenség okairól is. Ki magabiztosan, ki az első nyilvános szereplés drukkjával, de mindannyian érzelemmel telve adtuk át legszemélyesebb belső élményvilágunk egy-egy darabját. Minden versmondás nagy siker volt, hiszen önmagunk korlátainak, a közönség előtti szereplés okán fellépő izgalomnak a legyőzése a legnagyobb győzelem, s az élmény megosztása a legnagyobb öröm. Delelőre jutván a nap, a szünetben falatozgatással, beszélgetéssel folytatódott a rendezvény, majd pedig a nemrégiben a községben alakult Szivárvány Női Kórus énekelt megzenésített verseket, valamint Liszt Ferenc Hajnalozóját a zeneszerző 2OO. születésnapja tiszteletére. A második részben is sorra váltották egymást a hazafias, szerelmes, gyermekkort idéző és filozofikus versek, zongoraszó is vidámította a hangulatot Babos Zsófia jóvoltából. Igazi kedves, barátságos versünnep volt ez, s bár szombaton tartottuk, ideillenek Bágyoni Szabó István erdélyi költő sorai:
A verset indítsd, mi nem vetélt el…
a győztes sorok valahol várnak

valahol nincs versfegyverletétel
se vers-Arad csak versvirágvasárnap.

Babos Andrásné